Gyakran kinézek az ablakomon, és hosszan figyelem az égen a csillagokat. Egy idő múlva azt gondolom, hogy a dolgoknak lehet nem is az az igazi értelmük, amit mi  emberek tulajdonítunk nekik. Engem hidegen hagy, milyen távolságra van tőlem a Hold és a Nap. Nekem az teljesen mindegy. Beérem azzal, hogy szerethetem, láthatom őket. És ilyenkor az az érdekes érzés fog el, hogy nevetni támad kedvem, amikor mások sírnak, és sírni mikor nevetnek!